A börzsönyben lévő Bő-szobi völgy kétezer éves története, némi kitekintéssel nova hungáriára is.
Nagyhírű ősők gyenge utóda
Kecskét terelve járom a tájat,
Bő-szobi völgyben, kelta erődnek porló düledékén
Római őrtorony máló üledékén
Avar, magyar múltról suttog a föld
Alatta pihennek névtelen ősők
Népünkért küzdő egykori hősők
Tonuz-Oba vére, vaddisznók népe
Túrja a dombot, őseit ásva felszínre hozza
Az emberi csontot
Lelkek zörögnek a száraz avarban
Bújva egérben, szajkóban, rigóba
Bodza bozótban sosem kapált földben
Templomok romja, faragott köveit
Elhordta a nép almásra és szobra
Kihalt falú kovácsi helyén hol
Tárkányok kalapálták egykor a pajzsot
Most marha legel mint valaha régen
Keremet volt ez a völgy táltos idejében
Ha rámtör a köszvény őszi időben otthagyva az ágyat, asztalhoz ülve
Lámpa világnál könyv a kezemben
Regét olvasva de kintre figyelve
Hol szkíta őseink szarvassal üzenve
Mélyhangú bikák dala szól
Bár fülünk már nem érti, de szívünk és vérünk tudván
zakatol
Hogy ugorok s türkök, jászok, palócok, hunok és
Avarok, így együtt magyarok szent szarvasa
Arról dalol, hogy lajtától az oltig, vérünk áztatta föld a miénk, mindegy hogy most
Milyen zászló lobog ott, aranyszarvas népe őshonos ott
Itt ebben a Bő-szobi völgyben szarmaták, qvádok, tótok és svábok törték a barna rögöt, s kis gyerekük ha Beszélni kezdett
Magyarul gügyögött
Kerecsen sólyom, turúl madarunk
Átröppen a tájon, éles szeme villan
Látva a Börzsönyt a Pilist az Ipolyt
Nagyot rikolt
Köszöntelek benneteket Hungária népe
A jövő számít, mindegy mi volt!
id. Kuha László
2006 Szeptember hava
|